Az egyes népek konyhájában mindig fontos szerep/szelet jut azoknak az ételeknek, amelyek ínséges időkben terjedtek el. Valamilyen természeti csapást követően, járványok idején, háborúk közben és után.
Ezek az úgynevezett hadireceptek, amelyek szerencsés esetben idővel elvesztik az állandó jelzőjüket, és beolvadnak a hétköznapokba. Még szerencsésebb esetben az adott nép büszke is lesz rá, és az aztán a hab a tortán, ha ezek a receptek elindulnak világhódító útjukra. Az olaszoknál például ilyenek a prézlis tészták. A prézli a parmezán helyettesítőjeként terjedt el, majd maradt meg a mai napig. Az olaszok ma már büszkén kínálják éttermekben is, hiszen ezek nagyon finom fogások, színesítik az olasz gasztronómiát, miért kellene szégyellni a háziasszonyok leleményességét?
Az erdélyi konyhában a második világháború után lehetett találni hadi recepteket, ezek kitartottak, sőt szaporodtak a nyolcvanas évek legvégéig. Talán emlékeztek még a lila pereszkéből készült húslevesre, amiről háziasszonyok százai bizonygatták minden alkalommal, hogy „pont olyan, mintha…” Gyerek voltam még, és egy idő után nagyon elegem volt a „pont olyan, mintha” ételekből, pedig volt pár, amit magam is szerettem. A hamis, paradicsomos, grízből készült ” ikra” például kifejezetten kedvencem volt, bár a rendszerváltás után soha nem készítettem. A gombás zakuszkát viszont pont azért untam meg, mert arról is mindenki el akarta hitetni, hogy nem is érződik, hogy gomba van benne, pont olyan, mintha…
Nos, a paszulyos desszerteket is a szegénység keltette életre. Vannak népek, akik nem felejtették el, sőt, büszkék a babos édességeikre. A portugálok fekete babból sütik az egyik nemzeti édességüket, a pastéis de feijaot. A kínaiaknál, japánoknál is készítenek paszulyos édességeket. Nálunk már gyerekkoromban sem ettünk fuszulykás süteményt, pedig például a legelterjedtebb kevert, úgynevezett „barna tésztánál” ezerszer finomabb.
Persze, régen a paszulyos torta sem így nézett ki. Abban tényleg nem volt más, csak paszuly, tojás, szerencsésebbeknél kevés dió. Lekvárral megkenve tálalták.
Az én változatom már inkább a 21. századnak szól. Ez még mindig egy alaprecept, számtalan ötletem van, hogy milyen ízesítéssel fogom elkészíteni a jövőben. A végeredmény mindenképpen egy szaftos, leginkább browniera emlékeztető, nagyon csokis, nagyon finom sütemény.
Karácsonyra például kardamomot és tonkababot is szórok belé. Amikor már bőven lesz narancs, a héját is belereszelem. Ünnepnapokon tejszínnel kínálom, amit szintén megbolondítok egy pici vaníliával. Újévre kínai pici chilit csempészek bele, és egyszer megsütöm kínai ötfűszer keverékkel is. És akkor még mindig csak a legkézenfekvőbb megoldásokról beszéltem. Merthogy egyszer kipróbálom csomborral, vagy kakukkfűvel is, és tudom, hogy zsályával is finom lenne.
Ja, és bármilyen főtt paszulyból elkészíthető, a színe igazán nem számít. Főzzetek fehéret, feketét, tarkát:) A csokoládé úgyis mindent barnára fest 😀 Arra viszont figyeljetek, hogy narancsolajból olyat használjatok, amit belső használatra is javasolnak.
Hozzávalók – 18 cm-es tortaformához:
400 g főtt, turmixolt paszuly
3 tojás
150 g csokoládé (min. 70%-os)
120 g nádcukor
30 g dió/mandula
30 csepp édesnarancs olaj
1 tk vaníliakivonat
1/2 tk só
A turmixolt paszulyt felmelegítem, beleszórom az apróra tördelt csokoládét, és addig kevergetem, míg elolvad. Közben a diót összetöröm.
A tojásokat szétválasztom. A cukorral habosra keverem, a fehérjéket kemény habbá verem. A kihabosított tojássárgákhoz keverem a csokoládés paszulyt, beledolgozom a narancsolajat és vaníliát, és a diót. Három részletben, óvatosan belekeverem a felvert fehérjéket.
A tortaforma aljára sütőpapírt teszek, oldalát kizsírozom. Beletöltöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben 45-55 perc alatt megsütöm.
Sütöttetek már paszulyból édességet?
Kövessetek az Égigérő Paszulyon, meg Instagramon is!