Részben a szárhegyi rokonoknak, részben a berögzült szokásoknak köszönhetően, még mindig elég tetemes mennyiségű krumplipürét fogyasztunk. Nem baj ez, nem azért mondom, csak egy csomó más köretvariáció létezik, mégis, ha bármilyen családi esemény van, a hús mellé krumplipüré készül.
Az ember azt gondolná, jó krumplipürét nagyon egyszerű készíteni, kell hozzá krumpli, só, tej, vaj. Össze kell keverni, oszt« jó napot. Hát nem így van:) Persze, az internet tele van tökéletes krumplipüré receptekkel, de ha az ember nem figyel pár dologra, hiába követ bármilyen receptet, az eredmény akár siralmas is lehet.
Először is elméletileg számítana a krumpli fajtája. Sajnos a régi krumplikhoz képest jelenleg nem nagyon van miből válogatni. A városi legenda úgy tartja, hogy pürét fehérből kell készíteni, a pirosból a krumplisaláta lesz jó. A dolog természetesen nem ennyire egyszerű, nekem mostanában sokkal fontosabb, hogy finom, ízes legyen a pityóka, a színe már nem érdekel annyira. Sajnos ez sem egyértelmű, a szupermarketek burgonyájának nagyon sokszor semmi, de tényleg semmi íze nincs. Piacon, őstermelőnél is vásároltam már „inkábbmegsevettemvolna” fajtát. Ha valakinél találtok finom krumplit, becsüljétek meg, járjatok vissza hozzá, és dicsérjétek meg mindig, nehogy eszébe jusson lecserélni a vetőkrumplit! Minden esetre, krumplipüréhez valóban jobb a magas keményítőtartalmú, szétfővő krumpli, amit a boltokban „C”-vel jelölnek.
Ezután a legelső fontos kérdés, a hogyan kell megfőzni a krumplit. Héjastól, vagy sem. Mi pucolva, vágva főztük mindig, nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy nem mindenki így csinálja. A héjban ugyanis annyi ízanyag van, hogy bőven megéri azzal főzni, majd utólag hámozni. Sőt, nem csak főzni, sütni is lehet, bevallom, lerben sült krumpliból készült pürét még nem ettem. Az egész, héjas krumplikat hideg vízbe kell feltenni, bőven sózni.
Ha hámozva, darabolva főzzük, nem árt előtte-utána lemosni, hogy a kioldódott keményítő ne maradjon a krumplin, ugyanis ettől lesz a püré nyúlós, mint a gumi. Illetve attól, ha túlfőzzük a krumplit, ilyenkor is túl sok keményítő oldódik ki belőle.
A krumplit állítólag szentségtörés konyhai robottal összetörni, azt kézzel ildomos. Namármost én csak és kizárólag géppel készítem, és elég jók szoktak lenni a püréim. A vajat max szobahőmérsékleten, a tejet picit felmelegítve szoktam hozzáadni. Csak érzésre löttyintem bele, inkább keveset, ha kell, pótlom. Most már szemre megy a játék, nem nagyon szoktam elrontani. Krumplifajtától is függ, hogy mennyi vajat vesz fel, a nagymenő séfek többek között az ilyenekre is figyelnek, ezért léteznek a világon felejthetetlen és felejtős krumplipürék.
Pár éve elkezdtem mindenfélét belekeverni a kész pürébe, nagyon izgalmas állaga és íze lesz. Nem én fedeztem fel a spanyolviaszt, vannak országok, ahol nemzeti specialitások az ízesített pürék. Angliában, Írországban póré-, vagy újhagymával keverik ki, és champnak hívják. A belga változatban lehet brokkoli, spenót, kelkáposzta, póré, és stoempnek nevezik.
Jelenleg három kedvenc pürénk van, a sor évszakonként változik. Ameddig még van petrezselymzöld, abból szoktam pestót készíteni, így lesz zöld a krumplipüré. A piros a legegyszerűbb: sós vízben eltett áfonyát keverek hozzá, és kész is. Mondjuk a karácsnyi asztalra ennél jobbat, szebbet elképzelni sem tudok, bármilyen sült mellé passzol. A fehér krumplipürében van főtt zeller, meg karamellizált zellerkocka.
A krumplipüréhez azért nem írok receptet, mert mint fentebb látszik, sok mindentől függ. Hiába írnám le, hogy 1 kiló krumplihoz kb. 5 dkg vaj, 1,5 dl tej szükséges, ez vagy igaz az adott krumplira, vagy nem. Szóval azt készítse el mindenki úgy, ahogy szokta.
Hozzávalók:
a pestós püréhez:
1 becsületes csokor petrezselyemzöld
50 g napraforgómag
40 g parmezán, vagy érett juhsajt
2 gerezd fokhagyma
1 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj
só
A petrezselyem vastag száráról letépkedem a leveleket. A napraforgómagot száraz serpenyőben megpirítom. A hozzávalókat aprítógépben, vagy botmixerrel pürésítjük. A kész pestóból ízlés szerint keverünk a krumplipürébe.
a karamellizált zelleres krumplipüréhez:
500 g zeller
4 ek olaj
só
A zellert megpucolom. Körülbelül 200 g-ot nagyobb kockákra vágok, és a krumplival együtt megfőzöm, pürésítem. A maradék 300 g-ot apró kockákra vágom. Az olajat felforrósítom, beleszórom a zellerkockákat, sózom, és állandóan kevergetve megpirítom, karamellizálom. Tálaláskor vagy felét belekeverem a pürébe, a másik felével megszórom, vagy csak a kitálalt pürére szórom.
a vörösáfonyás krumplipüréhez:
Kedvem szerinti mennyiségű, sós vízben eltett vörösáfonyát a kész krumplipürébe keverek.
Kövessetek az Égigérő Paszulyon, meg Instagramon is!