Imádom a vinettát. Annyira, hogy volt egy év, amikor születésnapomra vinetta-tortát kaptam, mert amilyen mázlista vagyok, a szezon kellős közepén születtem. Természetesen nem édes torta volt, és már pontosan nem is emlékszem, hogyan rakták össze, de örök élmény marad.
Évekig csak az általunk hagyományosnak ismert változatát ettem kenyérre púpozva, hiszen azt, amit én művelek, nem lehet kenésnek nevezni. A vinettát leginkább a gázrózsára helyezett vaslapon sütöttük, hetente sokszor:) Lehetőség szerint frissen faltam fel, leginkább még langyosan szeretem.
Az ízesítését nem cifráztuk túl: vinetta, olaj, (vörös)hagyma, ecet/citrom, só – ennyi. Időnként még fakéssel vágom ma is, a nosztalgia el tud hatalmasodni rajtam. Amúgy jó az elektromos kézi mixer habverő karja. Egy ideig próbálkoztunk a télire való fagyasztással, nem vált be. Valami kifagyott belőle, a hagyományos ízesítéssel nem ízlett, és a majonéz sem tudott javítani rajta.
Idővel megszerettem a rántott vinettát, ezt a két elkészítési módot variáltam a szezonban, utána meg nem ettem. Közben állandóan jöttek szembe a padlizsános ételek: kicsit meg is voltam sértődve, amikor kiderült, hogy tényleg nem ősi erdélyi étel:) Az is fura volt, hogy mi mindennel kombinálják más népek. Évekig csak nézegettem ezeket a recepteket, és azt gondoltam, nekem aztán ne beszéljenek, a vinetta úgy, és csakis úgy jó, ahogy mi csináljuk.
Aztán pár éve vettem egy mély levegőt, és készítettem egy arab vinettás ételt, és – bár magam kételkedtem benne a leginkább – ízlett. Körülbelül ezzel egy időben anyukám elkezdte üvegben tartósítani. Összehasonlíthatatlanul finomabb, mint fagyasztva. Így tehát nyáron, ha csak alkalmam van rá, vinettát eszem vinettával: magam elé veszem a tálat, és kanalazgatom, kenyér se feltétlenül kell mellé. Télen pedig kísérletezgetek. És vérre menő vitákat folytatok olyanokkal, akik még mindig azt hiszik, hogy csakis úgy lehet jó, ahogy mi csináljuk.
Mi most már szeretjük a caponatat, a szicíliai vinettasalátát. Főztem már vinettalevest, amit grillezett naranccsal tálaltam. Sőt, mazsolával is finom. És akkor itt van ez a gránátalmás változat. Egyfelől már ránézni is gyönyörűség. Másfelől elképesztően finom, már ha túl tudunk lépni azon a hiedelmünkön, hogy a padlizsánt az egész földkerekségen csak mi tudjuk jól elkészíteni:)
A magam részéről csak biztatni tudok mindenkit: lépjen ki a komfortzónájából, és próbálja ki.
Hozzávalók:
70-80 dkg sült, pucolt vinetta
1 citrom frissen reszelt héja
2 cikk fokhagyma
½ citrom frissen facsart leve (kicsi citrom)
½ gránátalma magjai
2 ek (oliva)olaj
kis csokor petrezselyemzöld
só
A sült, pucolt vinettát fakéssel, vagy kézi mixerrel a szokásos módon összevágjuk. A petrezselyemzöldet felaprítjuk. A gránátalmai magjait kiszabadítjuk. A fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, vagy zúzzuk.
A hozzávalókat összekeverjük, sózzuk, citromlével ízesítjük, és azonnal tálaljuk friss kenyérrel. Szerintem szobahőmérsékleten a legfinomabb.