Majdnem úgy született ez a marharagu, hogy összeszedtem, ami itthon volt, és összefőztem. Aztán eszembe jutott, hogy a fűszerekkel határozottabb irányt adok az ebédünknek, így lett indiai ihletésű. “Céklás marharagu” bővebben
Gyömbéres, szezámos húsgolyók
Nálunk húsgombóc a korhelylevesbe és a töltött paprikába került. Meg volt a fasírt, de az mégis más, pedig nálunk mindig gömb formájú volt, és pingpong labda nagyságú maximum, szerintem Édesanya ha akarna se tudna nagyobbat készíteni. “Gyömbéres, szezámos húsgolyók” bővebben
Hurkával töltött alma
Otthon ázaléknak neveztük, majd kiderült, máshol ezt a szót nem is ismerik. Véres hurka, májas hurka, csak így tudják, miről van szó. Az ázalék szót ma már teljesen másra használják, ahhoz, hogy megtudjuk, valaha a haszonállatok, – disznó, juh, szárnyas – aprólékát jelentette, még a google-n is jó párat kell lapozni. “Hurkával töltött alma” bővebben
Variációk krumplipürére
Részben a szárhegyi rokonoknak, részben a berögzült szokásoknak köszönhetően, még mindig elég tetemes mennyiségű krumplipürét fogyasztunk. Nem baj ez, nem azért mondom, csak egy csomó más köretvariáció létezik, mégis, ha bármilyen családi esemény van, a hús mellé krumplipüré készül. “Variációk krumplipürére” bővebben
Szőlővel és birssel sült kacsacomb
Azt hiszem, úgy nőttem fel, hogy nem ettem kacsát. Nyúl, mindenféle szárnyas, disznó, marha, bárány, no meg nutria volt, kacsa nem. “Szőlővel és birssel sült kacsacomb” bővebben