Imádom a vinettát. Annyira, hogy volt egy év, amikor születésnapomra vinetta-tortát kaptam, mert amilyen mázlista vagyok, a szezon kellős közepén születtem. Természetesen nem édes torta volt, és már pontosan nem is emlékszem, hogyan rakták össze, de örök élmény marad. “Vinetta citrommal, gránátalmával” bővebben
Húsos beigli szilveszterre
Régen virsli volt, meg fasírt, krumplisaláta, salade de boeuf, elsején kötelezően korhelyleves. A lencsére sem emlékszem, akkoriban még nem aggódtunk ennyire az anyagi jólétünkért. Ma elképzelhetetlen, hogy lencse nélkül teljen el a szilveszter éjszaka. A természetesen senki nem hisz, de azért ekkorát nem is mer kockáztatni. “Húsos beigli szilveszterre” bővebben
Karácsonyi fatörzs: gesztenyés, narancsos, csokoládés
Ameddig a nagyanyáim éltek, szinte percre beosztott menete volt a karácsonyi készülődésnek. Soha nem ültek le megbeszélni, hogy kinek mi a feladata, szépen kialakult még az elején, és ehhez tartották magukat nagyjából húsz évig. “Karácsonyi fatörzs: gesztenyés, narancsos, csokoládés” bővebben
Hurkával töltött alma
Otthon ázaléknak neveztük, majd kiderült, máshol ezt a szót nem is ismerik. Véres hurka, májas hurka, csak így tudják, miről van szó. Az ázalék szót ma már teljesen másra használják, ahhoz, hogy megtudjuk, valaha a haszonállatok, – disznó, juh, szárnyas – aprólékát jelentette, még a google-n is jó párat kell lapozni. “Hurkával töltött alma” bővebben
Paszulyból csokitorta?! Nemár!
Az egyes népek konyhájában mindig fontos szerep/szelet jut azoknak az ételeknek, amelyek ínséges időkben terjedtek el. Valamilyen természeti csapást követően, járványok idején, háborúk közben és után. “Paszulyból csokitorta?! Nemár!” bővebben